Összekaparta magát a földről
Morzsáit büszkén csipegette
Közben szalonnát akasztottak
Óvatosan észre ne vegye
Hogy csak veréb
Nem cinke

Mint egy páva
Kísértete
Fehér kalapjában visszajár
Az ötven évvel ezelőtti nő
Tükrét lecserélte
Mielőtt önmagának öltözött

Levelet hoztak
Amit én adtam fel
Aláírom
Átveszem
A nevemre szól
De már nem nekem