Napra pontosan huszonhat évvel ezelőtt, 1991. március 9-én Belgrádban a Köztársasági Téren szervezték meg az első, igazán tömeges tüntetést Slobodan Milošević ellen. Ez a rendezvény indította el a többi tömegmegmozdulást is, amelyekre a hatalom erőszakkal válaszolt.

A szerb főváros főterén mintegy 100 000 ember gyűlt össze, annak ellenére, hogy a hatalom nem engedélyezte a tüntetést, s a Belgrádba vezető utakat is lezárta. A rezsimellenes megmozdulás egyik sarkalatos pontja az állami televízió propaganda tevékenysége volt, s ekkor nevezték először az SZRTV-t TV Bastille-nak.

A rendőrség már délután megkezdte a megmozdulás feloszlatását: az ellenzék vezetői a Szerb Nemzeti Színházba húzódtak be, ahová a színház akkori vezetője, Vida Ognjenović engedte be őket. Amíg az ellenzék vezetői a Népszínház erkélyéről szónokoltak, az őket hallgató tömeget a rendőrség óriási mennyiségű könnygázzal, vízágyúval és gumilövedékkel igyekezett a tömeget szétoszlatni. A tüntetők nem futamodtak meg, a rendőrség kemény ellenállásba ütközött, így több órás összecsapás vette kezdetét. Az összetűzés során valamivel több, mint 200 személy sérült meg, a Masarik utcánál a tömeg ellen menekülő Nedeljko Kosović rendőr életét vesztette. Nem sokkal ezután a rendőrség lőfegyvert kezdett el használni, s a mindössze 17 éves Branivoj Milinović tüntető halt meg. A harcok odáig fajultak, hogy a hatalom tankokat vezényelt az utcára. Vuk Drašković, az SPO vezetőjét letartóztatták, s a hatalom betiltotta a Studio B és a B92 Rádió működését.

Slobodan Milošević a tüntetőket „a káosz és az értelmetlenség erőinek” nevezte. A hatalom erőszakos fellépésre a válasz másnap érkezett meg, amikor az egyetemi városból a fiatalok megindultak a Teraziján levő kúthoz. Néhány napi tüntetés után az egyetemisták követeléseit elfogadták, Vuk Draškovićot kiengedték a börtönből, az akkori belügyminiszter, Radmilo Bogdanović pedig lemondott, csakúgy, mint az RTV Beograd vezetősége, s Studio B és a B92 Rádió pedig folytathatta a munkát.