„Dargay Attila egyedülálló jelenség volt az animáció műfajában. Ahogy megrajzolta a figuráit, abban rettenetes sok kedvesség volt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Olyasfajta érzelmeket szabadított fel, amelyek áttörtek minden korlátot. Ha nézték a filmjeit, kiült az emberek arcára a mosoly” – emlékezett vissza a nyolcvanharmadik életévében elhunyt alkotótársra Jankovics Marcell.

 

Amikor Dargay másik barátja, Nepp József megkapta a Kossuth-díjat, azt kérdezte a bizottságtól: „Nem lett volna igazságosabb, ha a Dargay kapja?”

Dargay Attila így nyilatkozott erről: „Amikor a tévében a Vuk-sorozat ment, kiürültek a játszóterek. Mindenki sietett haza. Ez az igazi Oscar-díj!” Többet jelentettek neki azok az elismerések, amiket a gyermekközönségtől, az ő közönségétől kapott. Az Ifjúsági-díj (1981), a Gyerekekért-díj (1987), a Kölyök-díj (1988) vagy akár a Mosolyrend Lovagja (1986) cím önmagáért beszélt.

A Fekete István regénye alapján készült Vuk minden idők egyik legnépszerűbb magyar rajzfilmje lett – itt a teljes változatát tekinthetik meg olvasóink:

Nepp József azt mondta, hogy

az animációs munkához nagy adag infantilizmusra és gyermeki nyitottságra van szükség, s ebből Dargaynak jutott a legtöbb.

Talán azért, mert a gyerekekkel volt mindig egy hullámhosszon, az ő reagálásukra figyelt elsősorban. Számos filmvetítés alkalmával találkozott, beszélgetett velük, közvélemény-kutatást csinált, és képes volt bárhová elutazni, vagy meghívni őket a lakásába. Nemcsak a véleményükre, az ötleteikre is kíváncsi volt, hogy ők hogyan szeretnék látni ezt vagy amazt.

Dargay Attila

Dargay így emlékezett vissza egy franciaországi élményére: „Cannes-ban, a fesztiválvárosban sétáltam egyszer, amikor megszólí­tott egy ifjú hölgy. »Bon jour!« – mondta udvariasan. Nem tudok jól franciául, egy kicsit zavarban vol­tam, de azért örültem az ismeretség­nek… Aztán egy fél óra múlva jött a hároméves hölgy mamája, és elvitte újdonsült ismerősömet.”

Dargay Attila 1927. június 20-án született Mezőnyéken.

Vonzódása a művészetekhez családi adottság volt. Anyai nagyapja szerette a szabad életet, vándorkomédiásként élt, míg házassága után meg nem állapodott. A Miskolci Nemzeti Színháznál dolgozott, ahol szövegeket írt és zenélt. Tehetséges, sokoldalú művészembernek tartották.

Keresztesy Erzsikének, Dargay édesanyjának gyönyörű hangja volt, sok helyre hívták énekelni.

Egy kis faluban, Mezőnyéken élt a férjével, aki − nem sokkal azután, hogy hazajött a hadifogságból – 1932-ben meghalt. Az asszonynak el kellett költöznie innen, hogy eltartsa gyermekét. A kis Attila ötéves volt, amikor Miskolcra költöztek.

Dargay és az ő igazi közönsége

Dargay később így emlékezett vissza azokra az időkre: „Anyám a fejébe vette, hogy csellistát farag belőlem, ami már önmagában is tragikomikus volt. Tessék elképzelni egy apró, sovány, fogpiszkálólábú és -kezű kölyköt egy behemót döggel, egy csellóval! Hetente kétszer végig a városon! Röhögött az osztály, röhögtek a barátok, az idegenek – egész Miskolc.

Dargay, a levente

És hogy mégsem buktam meg soha (tessék kapaszkodni!), azt a csellózásnak köszönhettem. Mert egy csellista az iskolában ritka madár. Nem lehet megbuktatni, mert esetleg abbahagyja a csellózást, vagy elmegy más iskolába, és akkor mi lesz a zenekarral?

Egyedül a negyedik gimnáziumban vette a bátorságot az egyik tanárom, és közölte nyomatékkal: »Idefigyelj, Dargay fiam! Keress te magadnak egy másik iskolát, mert elegem van már belőletek!« (Tudniillik belőlem és a csellóból!) Így esett, hogy végül  a líceumban érettségiztem, és nem a református gimnáziumban, ahol kezdtem.”

Dargay már gyerekkorától élénk érdeklődést mutatott az animáció iránt. Első rajzfilmjét édesanyjával nézte meg, amelynek Kacagó tarka tavasz volt a címe. (Ez valószínűleg az 1929-ben készült, hatperces Walt Disney-film, a Springtime lehetett a Bolondos dallamok sorozatból.)

Lecövekelve még egy kicsit a Vuk sikerénél, egyáltalán nem csoda hát, hogy gyakorlatilag 1981-től kezdve, vagyis az eredeti, Dargay-féle rajzfilm bemutatása óta, többször is felmerült a gondolat, hogy el kellene készíteni a történet folytatását, hiszen a közönség mindenképp vevő lenne rá. Csak hát az elképzelés nagy hátránya volt, hogy Fekete István bizony nem írt hozzá folytatást. Több hamvába holt kezdeményezés után végül 2008-ban, brit-magyar koprodukcióban elkészült egy Kis Vuk című, 3D-s számítógépes, animációs film, amelynek forgatókönyvírója Dóka Péter volt. Rendezője, producere és társ-forgatókönyvírója pedig Gát György. A film az alábbiakban megtekinthető, és nyilvánvalóan látható belőle az is, hogy miért nem közelítette meg még csak távolról sem az első rész sikerét…

Néhányan a stáblistából, akik a hangjukat adták ehhez a második filmhez: Gálvölgyi János, Csőre Gábor, Simonyi Balázs, Gubás Gabi, Reviczky Gábor, Bodrogi Gyula és Ganxsta Zolee. Azt persze nem tudhatjuk, hogy milyen hatással lett volna mindez a gyermek Dargay Attilára, tény azonban, hogy Disney stílusa annyira magával ragadta a kisfiút, hogy miután látta a Kacagó tarka tavaszt, aztán már csak rajzolni akart. Az iskolában gyakran készített társairól karikatúrákat, rövid, képregényszerű történeteket.

Érettségi után, 1945-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Burghardt Rezső, a neves impresszionista festő tanítványa lett.

Dargay, a levente

Azonban egy évet ki kellett hagynia, hogy a következő tanévre pénzt keressen. A Diósgyőri Vasgyárban helyezkedett el, ahol játékokat, bábukat festett az „éberen figyelő ellenség megtévesztésére”.

Amikor visszatért a főiskolára, kiváló jegyeket szerzett, a Rákosi-éra 1949-ben mégis eltanácsolta. A Nemzeti Színházhoz került díszletfestőnek, azonban őt inkább az animáció, a rajzok mozgatása izgatta.

„A nagynéném ajánlására Macskássy Gyuszi Rákóczi úti műtermében dolgoztam, mint kifutófiú. Be kellett naponta fűtenem, mentem a Bankba, mostam a celleket, meg ilyesmi. Később persze már én is kaptam egyszerűbb feladatokat, ami nagy megtiszteltetés számba ment. Macskássy olyan főnök volt, akit mindenki ismert és elismert. Senkivel nem éreztette, hogy ő a MACSKÁSSY GYULA! Mindent együtt beszéltünk meg. Emlékszem, úsztunk mindig a határidővel. Hallottam tündéri telefonjait, amikor mondta, hogy igen, holnapra kész lesz a reklámfilm, de én tudtam, hogy nem lesz kész, mert nekem kellett megcsinálni, és még hozzá sem fogtam.”

A Vuk számtalan feldolgozása között természetesen hangjáték is készült a történetből. Javasoljuk, hallgassa meg ezt a változatot is az olvasó, még ha hangulatában némileg különbözik is attól a világtól, amit a rajzfilmből megismertünk. Érdekességként figyelhetjük meg, hogy borítóképnek – mi sem lehetne természetesebb ennél – ehhez is Dargay illusztrációját használták fel:

„A legnagyobb bajunk az volt, hogy senki nem tudta, hogy mitől él, mozog a figura? Egy kollégánk becsempészett egy pici tekercs Walt Disney-filmet. Ahányan csak voltunk, mind azt néztük munkaidő után, hogyan mozog egyszerre mind a négy lába az öszvérnek?

Kezdtem skiccelni a mozdulatokat. Valami meseszerű, álomszerű szemüvegen át néztem a világot, és így nagyon jól éreztem magam. Tudtam, hogy nem a valóságot rajzolom, de kit érdekelt a valóság? Az ott volt az ablakon kívül” – emlékezett vissza később Dargay Attila.

Álljon hát itt most egy vendégszöveg is:

Híresebb leszel, mint Miki egér

Megsárgult úttörőlapokból bányásztuk elő a Vuk alkotójának képregényfiguráit. Dargay Attila ebben is a műfaj első magyar nagyjai között volt.

Dargay bekerült A kiskakas gyémánt félkrajcárja rajzolói közé, amit Macskássy rendezett.

A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1954)

„Elképesztő körülmények között dolgoztunk. Rekkenő nyár köszöntött ránk a legsötétebb józsefvárosi lakásban, és a hőség ellen nem tudtunk védekezni. Nem volt igazán jó emulziónk a porfestékhez, és amikor elkezdtük festeni a Kiskakast, a megszáradt réteg éppen a felvétel idejére pattogzott le. Már mindennel próbálkoztunk, ökörepét is hoztunk a vágóhídról, de az sem használt. Sokszor zokogtunk az idegességtől, hogy nem haladunk.”

Az animációs filmgyártásban akkoriban sok volt ígérgetés, amiből végül aztán elbocsátások lettek.

Macskássy csak néhány embert vihetett magával 1954-ben, amikor a Vöröshadsereg útjára költöztek. A Szinkron Filmgyártó Vállalat új épületében kaptak helyet, ahol egy új korszak kezdődött, a magyar animáció diadalútja.

Macskássy és Dargay, felettük Csernák Tibor és Nepp József

A magyar animáció diadalútjának farvizén pedig kiválóan prosperált a diafilmgyártás is – a soha el sem vitatott kölcsönhatások mentén –, amely ugyancsak nagyszerű remekműveket termelt ugyanebben az időszakban. Így hát azon sem kell különösebben meglepődnünk, hogy hamarosan Vuk történetéből is készült egy ilyen változat. Szerencsére ma már ez is, akárcsak szinte a teljes magyar diafilmkincs elérhető az interneten:

Vuk

(null)

(Folytatjuk)

Összeállításunk Kiss Ferenc azonos című Dargay-monográfiája alapján készült