Az államnak olcsóbb lenne, ha azért fizetné a munkásokat, hogy maradjanak otthon, mint, hogy szubvenciókkal a vállalatokat élteti.
Miközben Aleksandar Vučić kormányfő azzal dicsekszik, hogy Szerbia Európa gazdasági csodája, ahol a növekedés kontinentális szinten is rekordméretű és szinte nincs is munkanélküli személy, James Roaf, a Nemzetközi Valutaalap szerbiai küldöttségének vezetője más véleményen van. Szerinte a szerbiai lakosság bevételei siralmasan alacsonyak a nyugat-európai életszínvonalhoz képest, ahhoz pedig, hogy ez változzon, jóval nagyobb gazdasági növekedésre lenne szükség.
Mint a NIN-nek elmondta, Szerbia államadóssága meghaladja a bruttó hazai termék 70 százalékát, ami nagyon magasnak számít és érzékenyen reagál a gazdasági tevékenység legkisebb változására is.
Értékelése szerint az ország által végrehajtott program meghaladta az IMF elvárásait, de a hosszú távú siker a rendszerbeli reformok sikeres végrehajtásától függ.
A jelenlegi az ötödik program, amit Szerbia a valutaalappal együttműködve végrehajt. Az ország mindegyik esetben sikeresen biztosította rövidtávon a makrogazdaság stabilitást, de soha nem tudta megoldani az alapvető rendszerbeli hiányosságokat, ezért aztán kisebb javulás után a növekedés lassulása következett be, tetéződő fiskális problémákkal.
Értékelése szerint az ország még közel sincs a tranzíció befejezéséhez, a gazdaságot pedig terheli a túlméretezett és lanyha közszféra, sok közvállalatban akkorák a veszteségek, hogy az államnak olcsóbb lenne, ha azért fizetné a munkásokat, hogy maradjanak otthon, mint, hogy szubvenciókkal a vállalatokat élteti.
A szerbiai alkalmazottak egyharmada a szürkegazdaságban dolgozik, a közszféra bérei magasabbak, mint a magánszférában.
