Húshagyó kedd a farsang végét jelöli, ezen a napon még szabad enni, inni, mulatozni. De csak éjfélig. Mert az egyben a húsvét előtti nagyböjt kezdete is: a következő naptól, hamvazószerdától ugyanis elkezdődik a negyven nap, melynek során a katolikusok a feltámadás ünnepére, húsvétra készülnek és önmegtartóztató életet kell, hogy éljenek.

A farsangi időszak csúcspontjai a karneválok, az utolsó három nap, vagyis a farsang farka. Ilyenkor mindent beleadnak a tél búcsúztatásába. Francia nyelvterületen ez a Mardi Gras ünnepe, a velencei karnevál ilyenkor ér véget, és Rio de Janeiróban is néhány napra megbolondul a város. A busójárás utolsó napja is húshagyó keddre esik.

A farsang a párkeresés, párválasztás időszaka is volt, böjt idején ugyanis tilos a mulatozás. Az őszi házasságkötési időszak előkészítője ez, és aki nem talált párt húshagyó keddig, azt azzal ijesztgették, hogy egyedül marad a következő szezonig.

Húshagyó keddhez sok népszokás kapcsolódik, különböző időjárási megfigyelések és jóslatok: ajánlatos volt lemorzsolni a vetni való kukoricát, a szőlő négy sarkán megmetszeni négy tőkét. A babona szerint farsang utolsó napján zárva van a mennyország, és ha valaki véletlenül ezen a napon hal meg, sajnos a pokolba kerül.

A bánáti Egyházaskéren a övetkező napon, hamvazószerdán legények járták a házakat, egyikük papnak, egy másik püspöknek öltözve, hamut és kormot használtak a hamvazáshoz. Aki engedte, annak egy keresztet rajzoltak a homlokára, aki ellenállt, annak az egész arcát összekenték.

A hosszú böjti időszakra készülve húshagyó kedden a háznál található maradék alapanyagokat el kellett használni – lisztet, tojást, zsírt, cukrot, vajat – azért, hogy a böjt alatt majd ne okozzanak kísértést. Az alapanyagokból legegyszerűbben palacsintát lehet sütni, így alakult ki, hogy a palacsinta napja is egyben a húshagyó kedd.

Még egy kibúvó volt a hosszú koplalás előtt: egy utolsó napot engedélyezett a hagyomány a falánkságra, arra való hivatkozással, hogy a keddi napról megmaradt finom ételeket még el lehetett fogyasztani ugyanazon hét csütörtökjén. Ezt nevezték csonkacsütörtöknek. Ebből alakult ki, valószínűleg tévesen, az utóbbi években a torkos csütörtök rendezvénysorozat. A torkos csütörtök eredetileg a hamvazószerda előtti csütörtököt jelentette, a karnevál kezdetét.

A palacsintanap hagyománya Angliából származik: 1445-ben egy kis faluban,  Olney-ban egy háziasszony ezen a napon annyira belefeledkezett a palacsintsütésbe, hogy a mise teljesen kiment a fejéből. Amikor meghallotta a harangszót, ijedtében a palacsintasütővel a kezében szaladt el a templomba. A palacsintafutást azóta minden évben megrendezik, már a világ más városaiban is: a hölgyeknek palacsintasütővel a kezükben kell lefutniuk bizonyos távot, de úgy, hogy közben dobálni is kell a palacsintát, ami természetesen nem eshet le.

A holnap kezdődő nagyböjt színe a lila. A bűnbocsánatra utalva, a misézésben elmarad az “alleluja”, mert nem szabad örömöt kifejezni, a templomokban pedig nem lehet virágdíszítés.