Ha már nem leszünk eme ég alatt
eltünnek jeleink, titkos kódjaink…
szerelmünk titkos nyelve.

Pedig milyen folyékonyan beszéltük…
Te meg én.

Elfelejtődik minden közös pillanatunk,
mert a szerelem nem kő,
nem hagy nyomot.

Másvalaki fogja,
valahol Asunsioban,
Rómában, Oszlóban, az északi sarkon…
Esetleg éppen itt, az utcánkban, beszélni ugyanazt a nyelvet,
a miénkhez hasonlót.

Ugyanilyen pillekönnyedén
ugyanilyen édes-gügyén.

Olvass ajkamról ajkaddal
Így nem lesz elhibázott szó
megértjük egymást.

Nem kívánkozom el, így a vége felé,
amikor már csak néhány lépésem maradt.

Bartha György fordítása