Hat személy fehér asztalnál összevissza botlódik
és isszák a sört, mérték nélkül hajnalig

Annál több, hogy szeretjük egymást, nem lehet,
s mégse mindegy, hogy milyen a szeretet

Kezünkben poharunk koccintásra hív,
milyen szép, ha együtt dobban a szív

Egy pap vagy táltos vagy még heten vagyunk,
nem tudhatom hová, merre tartunk

Hová visznek vajh, a szeszes gondolatok,
mikor az életben vagy vagyok, vagy nem vagyok…

Mert lehet, hogy szentek a táltosok, s a papok,
de én sem szent, sem táltos nem vagyok