XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én új naptárrendszerről rendelkezett, mert az addig használt julián naptár addigra már 10 napot “késett”, és az kezdett meglátszani az évszakok eltolódásán.

A régi naptárat még Julius Caesar vezette be i.e. 45-ben. Már az is 365 napból állt és minden negyedik évben volt egy szökőnapja. Szoszigenész egyiptomi csillagász végezte hozzá a számításokat, aki meglehetősen jó munkát végzett, hiszen találmánya a valódi napévtől csak 11 perccel tért el. Viszont ahogy teltek az évtizedek meg a századok, ez a kis különbség felgyülemlett és összességében már elég jelentőssé vált. A julián naptár, mint egy picit késésben lévő óra, egyre inkább lemaradt a Nap járásához képest.

Az eltolódásnak főként az egyházi ünnepek miatt volt jelentősége, ezért több pápa is nekilátott, hogy rendet rakjon az időszámításban. A naptárreformot többen is sürgették, végül XIII. Gergely pápa lett sikeres, aki 1582. február 24-én elrendelte az új naptárrendszert az Inter Gravissimas című bullájával. Aloysius Lilius olasz csillagász terve, melyet Cristopher Clavius matematikus, csillagász véglegesített, 1582. októberében lépett életbe: október 4-e után rögtön október 15-e következett. A gregorián naptárat először csak a katolikus országokban vezették be. A protestáns országok tiltakoztak, a keleti kereszténység országai pedig hallani sem akartak az újításról. A törökök által elfoglalt területek nem is gondolhattak rá, hogy bevezessék – mégis viszonylag hamar elterjedt.

A katolikus Habsburg-birodalom gyosan lépett, és rossz szemmel nézte, hogy az erős protestáns jelenléttel bíró magyar rendek vonakodtak a gergely-naptár bevezetésétől. Az országgyűlés végül egy 1588-as törvénnyel állt kötélnek, de kétszer is hangsúlyozta, hogy nem a pápa, hanem a császár és király akaratának engedelmeskedve teszi azt. Érdekes viszont, hogy a szlavóniai nemesi gyűlés erre viszont azt hangsúlyozta, hogy márpedig ők – katolikusok lévén – éppen is a pápa, és nem a bécsi felség akaratának engedelmeskedve teszik ugyanazt. A szintén nem-katolikus Anglia még később,  csak 1752-ben vette rá magát a csatlakozásra, ám az angol hölgyek sosem bocsátották meg, hogy három hónapot öregedtek egyik napról a másikra. Ez utóbbi furcsaságra azért került sor, mert Angliában az év első napjának március 25. számított, de az új naptár azt január elsejére tette. Ezért ott az előző, 1751. esztendő “rövidre sikeredett”: március 25-től december 31-ig tartott, hogy a rá következő naptól már 1752-t írhassanak, amikoris Anglia 11 napot el kellett, hogy felejtsen.

Oroszország csak 1918-ban állt át, ahol addigra még több napot kellett ugrani, így január 31-e után február 14-e következett. Ez magyarázza, hogy a nagy októberi szocialista forradalmat novemberi dátummal ismerte meg a világ. Orosz szemmel nézve az ugyan még 1917-ben, a régi naptár szerint történt, de az első évfordulóját már az új naptár szerint ünnepelték, így lett október 25-ből november 7.

A pravoszláv Szerbia még később, 1919-ben, év elején tért át az új naptárra: január 18-ról rögtön február 1-re ugrott az időszámítás.

A XVI. század csillagászainak szaktudását dicséri az a tény, hogy számításaik csak másodpercekkel maradtak el a Nap járásától. Így a jövő naptára újabb korrekciót igényel majd, de csak 4800 körül!