A Valentin-nap hagyománya a Római Birodalomig vezethető vissza. Később, keresztény szokás szerint, Szent Bálint a fiatal házasok és a jegyben járók védőszentjévé vált.

A babona szerint ezen a reggelen a szerelmes csók szerencsét hoz a pároknak, és ezen napon nem szabad sem megsértődni sem megharagudni egymásra.

Ha a lányok a párna alá babérlevelet tesznek, álmukban megláthatják leendő férjüket. Egy félbevágott alma magjait megszámolva pedig megjósolható, hány gyermeke lesz valakinek. Ha hideg és száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz a termés.

Modern hagyománynak számítanak a szerelemlakatok, bár már az ősi Kínában is léteztek. A kínai legenda szerint, ha valamilyen végtelen tárgyra lakatot helyezünk, akkor szerelmünk örökké fog tartani.

A hidakra és kerítésekre való lakatolás másik, földrajzilag közelebbi eredete állítólag egy szerb, első világháborús szerelmi történet. A horvát néphagyomány viszont egy međimurjei szokáshoz köti, amely szerint Bálint-napon madár alakú péksüteményt adnak a gyerekeknek, mondván, hogy a madarak aznap tartják lakodalmukat (“fičeki ženiju”).