„A reklám maga is a véleményszabadság körébe tartozó közlés, és egyúttal a sajtószabadság megvalósulásának fontos – finanszírozási – eszköze”[1] azáltal, hogy lehetővé teszi a piaci alapon működő, független médiumok működéséhez szükséges anyagi háttér létrejöttét. Emögött az a megfontolás áll, hogy sokoldalú, tárgyilagos tájékoztatás hiányában nem jöhet létre az a társadalmi diskurzus, amely többek között a demokratikus közvélemény kialakulását és a tájékozott állampolgárok megfontolt politikai döntéseinek meghozatalát eredményezi.

Ezt mi sem példázza jobban, mint hogy az Alkotmánybíróság már a sajtószabadságot értelmező első határozatában felhívja a figyelmet arra, hogy a sajtó nem csak a véleménynyilvánítás és a véleményformálás eszköze, hanem az önálló vélemény kialakításához elengedhetetlen információátadás fóruma is.[2] Ezért lehet a szabad sajtó a plurális demokráciák működésének egyszerre következménye, alapvető feltétele és fokmérője is.

A szóban forgó tárgyilagos tájékoztatásnak azonban – a döntően reklámbevételekből származó – anyagi függetlenség az egyik legfontosabb záloga. Ennek következményei viszont ellentmondásosak: amíg a döntően állami kézben lévő, közszolgálati médiumok nehezen, és csak ritka esetekben tudnak szabadulni az állami befolyástól, addig a magántulajdonban lévő, és általában jelentősen több bevétellel rendelkező kereskedelmi médiumoknak nem alapvető célja a közszolgálatiság. (E jelenség taglalására a későbbiekben részletesen is kitérek.)

Ezen összefüggések tükrében kijelenthetjük, hogy a reklámok – különösen a bevételekre vonatkozó – szabályozása szoros összefüggésben áll a politikai rendszer demokratikus működésével. Ebből kiindulva kísérletet teszek a magyarországi közéletben csupán „RTL-ügy”-ként emlegetett jelenség értelmezésére – különös tekintettel az RTL Klub Híradójának vizsgálatára, strukturális felépítésének változásaira –, valamint ezen változások okainak és következményeinek feltárására, illetve elhelyezésére a magyar politikai folyamatok rendszerében.

Kutatásom ennek megfelelően három feltevést kíván igazolni:

  1. Az úgynevezett reklámadó bevezetésének híre, majd azt követő tényleges bevezetése hatással volt az RTL Klub – korábban a kereskedelmi televíziók hírműsorainak jellegzetességeit mutató – Híradójának közszolgálatibbá válására.
  2. A fenti változások tartós tendenciaként, nem egyszeri „fellángolásként” értelmezhetőek.
  3. A „régebbi” és az „újfajta” Híradó közti gyors és zökkenőmentes váltás nem minőségbeli, hanem koncepcionális kérdés.

1.1 Értelmezési keret és jogi háttér

A dolgozatban a médiapolitika, a médiaszabályozás és a médiajog fogalmainak használatakor a Gálik Mihály és Polyák Gábor által alkalmazott megközelítés adja az értelmezési keretet.[3]

Eszerint a médiapolitika, mint a közérdek szolgálatában álló, államilag irányított makrofolyamat a kormányzat médiával kapcsolatos közpolitikai, költségvetési, tulajdonosi és szabályozói szerepvállalásában nyilvánul meg. Ezek közül közpolitikai szerepvállalásnak tekinthető például egyes információs technológiák terjedésének elősegítése, költségvetésinek az állami támogatások rendszere, tulajdonosinak a közszolgálati média működtetése, míg szabályozóinak például új piaci szereplők belépésének szabályozása, hogy csak egy-egy példát említsünk ezen normatív meghatározások konkrét megjelenési formái közül.[4]

A médiaszabályozás ezzel szemben összetett folyamat, amelynek egyaránt részese az állam (mint a médiára vonatkozó szabályok megalkotója, a jogalkalmazás megfelelő intézményeinek felállítója és működtetője), illetve maguk a médiaágazat szereplői, azáltal, hogy normatív követelményeket, elvárásokat fogalmaznak meg a médiaintézmények működésével szemben. A médiaszabályozás – bár annak döntő tényezője a jog – nem szűkül le a jogszabályi háttér megalkotására; számos más tényező (például a gazdaság törvényszerűségei, vagy a kultúra sajátosságai) olykor még a jognál is erősebb befolyással bírhat a médiaágazatra. A kereskedelmi műsorszolgáltatás szabályozásának oka többek között a szolgáltatók nyereségorientált megközelítésének összhangba hozása olyan közérdekű célokkal, amelyeket a piac magától nem képes megvalósítani – ilyen például a kötelező hírműsor-sugárzás.[5]

Médiajog alatt értünk minden olyan jogi rendelkezést, amely a média működése szempontjából releváns: a jogszabályoknak tehát egy saját szempont szerinti csoportosításáról beszélhetünk, nem hagyományos értelemben vett jogágról. A médiajogra, mint a médiapolitika céljait megvalósító eszközre tekintő felfogás szerint az egyes jogi rendelkezések akkor részei az említett joganyagnak, ha megalkotásuk mögött médiapolitikai megfontolások állnak.

Elsődleges jogforrásnak ilyenformán az Alaptörvényt tekintjük, amelynek IX. cikke[6] foglalkozik médiát érintő kérdésekkel, amikor kimondja, hogy „(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

A Magyarországon jelenleg hatályos jogszabályok közül a média működése szempontjából releváns, vagyis a médiajog részének tekintendő fontosabb jogi rendelkezések továbbá:

  1. A évi C. törvény az elektronikus hírközlésről (eht.)[7], amely elsősorban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) felépítésével, feladatkörével és eljárásával, valamint az elektronikus hírközlés általános szabályozásával foglalkozik.
  2. A évi LXXIV. törvény a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól[8], amely a Digitális Átállás Stratégia végrehajtásának céljairól és módjáról rendelkezik.
  3. A sok vitát kiváltó évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól (smtv.)[9] és
  4. a évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (mttv.)[10], közkedvelt nevén a médiatörvény, amelyek egyes rendelkezéseikkel az Alkotmánybíróság elé kerültek, s amely vizsgálat során a testület (saját korábbi állásfoglalásaira hivatkozva) több lényeges megállapítást is tett a sajtó- és véleményszabadság kérdésében.[11]

Ezen jogszabályok sorába állt (volna) be az Országgyűlés által 2014. június 11-én elfogadott reklámadóról szóló törvény[12], amely szerint az adó alapját az adóköteles tevékenységből – azaz a fizetett hirdetésekből – származó adóévi nettó bevétel képezte (volna), az adófizetési kötelezettséget pedig hét sávban határozta (volna) meg a médiatartalom-szolgáltatók számára.[13] A feltételes mód használata azért indokolt, mert – amint arról a Népszabadság 2014. október 16. számában beszámolt[14] – az RTL-csoport hivatalos panasszal élt az Európai Bizottságnál a reklámadó miatt, amelynek következtében a Bizottság vizsgálatot indított elsősorban a törvény diszkriminatív és a piaci versenyt korlátozó jellegére hivatkozva.

Ennek alapja egyrészt, hogy miközben az RTL Klub részesedése a magyar hirdetési piacon 13,5 százalék, addig a cég befizetéseiből származott volna a reklámadóból befolyó összeg több, mint fele, nagyjából 4.5 milliárd forint[15]. Másrészt a legfelső (40 százalékos) adósávba egyedül az RTL Klub esett volna, miután az Országgyűlés az utolsó pillanatban (2014. június 10-én, a törvény elfogadását megelőző napon) elfogadott egy módosító indítványt, amely az adott adóév adóalapját a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban a korábbi években elhatárolt veszteség 50 százalékával mérsékelte volna, és amelyet a köznyelv csak „lex TV2”-ként[16] szokott emlegetni, utalva arra, hogy a korábbi években veszteségesen működő csatorna ezen törvény értelmében „enyhítést kapott”.[17]

A vizsgálat megindításával egyidejűleg a Bizottság úgynevezett felfüggesztő rendelkezés formájában megtiltotta az adókulcsok alkalmazását, a reklámadóról szóló törvény tehát csak a vizsgálat lezárultával léphet újra hatályba.[18] Ennek megfelelően jelen vizsgálódás lefolytatásakor nem tekinthetjük a médiajog részének, az általa leginkább érintett csatornának, az RTL Klub Híradójának műsorstruktúrájára gyakorolt hatásai viszont vizsgálhatóak.

(Folytatjuk)

Készült évfolyamdolgozatként a Szegedi Jogtudományi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán 2015-ben

_________

[1]Polyák Gábor: Reklámszabályozás. In. Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005. 345. o.
[2]„A sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban.” In. 37/1992. (VI. 10.) AB határozat.
[3]Gálik Mihály: A médiaszabályozás tartalma és társadalmi közege. In. Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005. 17-45. o.
[4]Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása, A piacra lépés és hozzáférés alkotmányjogi, közösségi jogi és összehasonlító jogi elemzése. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2008.
[5]Polyák Gábor: Versenyjogi és médiajogi eszközök a médiakoncentráció korlátozásában. Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Budapest, 2008.
[6]Magyarország Alaptörvénye; http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100425.ATV&celpara=#xcelparam (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[7]http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300100.TV&celpara=#xcelparam (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[8]http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700074.TV&celpara=#xcelparam (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[9]http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000104.TV&celpara=#xcelparam (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[10]http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000185.TV&celpara=#xcelparam (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[11]„A kifejtettek értelmében a nyomtatott és az internetes sajtótermékek esetében az emberi méltóságra [Smtv. 14. § (1) bekezdés], a nyilatkozatot adó személy jogaira (Smtv. 15. §), az emberi jogokra (Smtv. 16. § második fordulata), valamint a magánélet védelmére (Smtv. 18. §) alapított hatósági fellépés a sajtószabadság szükségtelen, illetve aránytalan korlátozását valósítja meg. A szabályozás a médiatartalom-szolgáltatók kötelezettségeit együttesen rendezi. Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy határozatának jogkövetkezményei ne érintsék közvetlenül az audiovizuális (és rádiós) médiára vonatkozó szabályozást és az 1996 óta folyó hatósági gyakorlatot.” In. 1746/B/2010. AB határozat.
[12]http://www.parlament.hu/irom40/00154/00154.pdf (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[13]Egy esetleges reklámadó bevezetéséről 2013. májusában esett szó, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter – akkor még háromlépcsősre tervezett – egyenlegjavító csomagjának keretében, amelyben a zárolás és a presztízsberuházások leállítása mellett szerepelt, mint utolsó lépés. A Varga-csomag legfőbb célkitűzése az volt, hogy Magyarország kikerüljön az Európai Unió túlzott-deficit eljárása alól, vagyis, hogy a költségvetési hiányt 3 százalék alatt tartsa. Ebben a tervezetben még a legmagasabb adókulcs is 20 százalékos volt.
http://www.origo.hu/gazdasag/20130510-kibontja-az-elso-vargacsomagot-varga-mihaly-nemzetgazdasagi-miniszter.html (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[14]Bednárik Imre–Pócs Balázs: Brüsszelbe ért a kormány RTL elleni támadása; http://nol.hu/kulfold/brusszel-is-nezi-az-rtl-t-1492729 (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[15]Ld. Uo.
[16]A szocialista parlamenti képviselő, Tóth Bertalan után
[17]http://www.origo.hu/gazdasag/20140610-bedobtak-a-lex-tv2-ot.html (letöltés ideje: 2015.05.03.)
[18]http://mno.hu/eu/vizsgalatot-inditott-az-europai-bizottsag-a-reklamado-miatt-1276895 (letöltés ideje: 2015.05.03.)

Címkék: reklám adó