Kolinda Grabar Kitarović horvát államfő a Jugoszláv Néphadsereg Dubrovnik elleni 1991-es offenzívájának évfordulóján koszorút helyezett el az elesett városvédők sírján, majd egy helyi óvodába látogatott, ahol csokoládét és saját fotóját osztotta szét a kicsik között. Miután valaki az egyik fotón kiszúrta, hogy az egyik csoki szerb, ebből jó nagy botrány lett. Legalábbis az államfő azt gerjesztett belőle és ígéretet tett, hogy a szóban forgó terméket horvátra fogja cserélni. Mintha kisebb háborús bűnt követett volna el, védekezésképp elmondta, hogy nem ellenőrizte le személyesen a csomagok tartalmát, ezért történhetett meg ez a tragédia.

Gondolom a történetet, amely immár három hetes mindenki ismeri, véleményt alkotott róla, én is csak egy epizódszerepet szánok neki ebben a jegyzetben. Személy szerint nekem két kifogásom van az eset kapcsán. Az egyik, hogy a szabadkai Pionir, anno Ruff gyár termékéről van szó, nem holmi „szerb csokoládéról”. A másik: engem az ellenséges csoki terjesztésétől sokkal inkább zavar a tény, hogy az államfő asszony saját fotóját is osztogatta a gyerekeknek. A legkisebbek politikai célokra való felhasználásától kevés ízléstelenebb dolog van. És ez nemzetektől független megállapítás.

Menjünk tovább. November 5-én a Horvát Jogpárt 1992 elején feloszlatott pártrendőrségének veteránjai Jasenovacon, a második világháborús usztasa tábor közelében egy emléktáblát helyeztek el, 11 elesett társuk előtt tisztelegve. A táblán szerepel az egyesület címere is, amelynek közepén a hírhedt „Za dom spremni” usztasa üdvözlés olvasható. A horvátországi balközép pártok, a kisebbségek képviselői és az antifasiszták elítélték a tábla elhelyezését. A téma a horvát Szábor alkotmányos kérdésekkel foglalkozó bizottsága elé került, amely hosszas vitát követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felirat sérti az usztasa terror áldozatait és felszólították az illetékes állami szerveket, hogy védjék meg azok méltóságát.

A harmadik történet Brüsszelből származik. Szerbia az uniós integrációs folyamat keretében sikeresen megnyitott két fejezetet, az ötöst és a huszonötöst, ellenben a 26-os fejezetre Horvátország vétót emelt, ugyanis kifogásaik voltak a kisebbségi nyelveken történő oktatással kapcsolatban. A HINA horvát hírügynökség tudósítása szerint az észrevételek a horvát nyelvű tankönyvekre vonatkoztak. Kiemelik, Szerbia elkezdte lefordítani a meglévő szerb nyelvű általános iskolai tankönyveket horvátra, de nem kezdtek hozzá a kifejezetten a horvát közösségnek szánt tankönyvek kidolgozásához. A vétóra a szerb kormányfő reakciója az volt, hogy felült a repülőre (hisz neki már sok pénze van), visszatért Belgrádba és ott tartott egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, elege van belőle, hogy a horvátok macerálják őt. (Korábban lásd: Milošević: Niko ne sme da Vas bije. Niko.)

Tehát ismételten dúl, a szerb-horvát verbális adok-kapok. Szerencsére csak a szavak szintjén. Pedig még emlékezhetünk, micsoda romantikus találkozója volt Vučićnak az azóta csokinacionalistává avanzsált Grabar Kitarovićtyal a Duna-hídon. Majd később ellátogattak Tavankútra, ahol a szerb kormányfő szóban tett ígéretet a szerbiai horvátok helyzetének javítására, majd papírra is vetették, hogy megoldják a horvát nyelvű oktatás problémáit. Úgy látszik nem oldották meg, ezt Zágráb szóvá tette, ebből van most a csetepaté. Persze a mesefolyamot számos egyéb történettel is gazdagíthatnánk, például azzal, amikor a szabadkai képviselő-testület legutóbbi ülésén a kormányfő pártjának helyi képviselői mentek neki a horvátoknak, akik a jogaik érvényesítését kérték számon.

Érdekes módon a két ország között azóta vált feszültté a viszony, amióta Szerbiában 2012-ben a haladók vették át a hatalmat és hát a Duna túlpartján is azok az erők viszik a prímet, amelyek a nacionalista kártyára játszva tudnak csak politizálni.

A helyzetnek szerbiai szemszögből lehet egy olyan magyarázata, miszerint hónapokon belül elnökválasztások lesznek, a haladók potenciális jelöltje, a jelenlegi elnök pedig nem feltétlenül áll nyerésre. Ráadásul számos elemzés arról szól, hogy az ellenzék megosztottsága folytán a legnagyobb riválisa Šešelj lehet. Éppen ezért aztán a radikális ellenlábassal szemben a legjobb fellépés a nemzetek közötti viszonyok immáron jól bevált kiélezése lehet. De ez ugyanígy nem jön rosszul a túlparton sem, a háborús retorika mindig tökéletesen elvonja a figyelmet a valós problémákról.

A napokban a HVG-ben jelent meg egy összefoglaló arról, hogy a volt Jugoszlávia területén számos olyan személy van hatalmon, akik a kilencvenes évek vérontása idején is kiemelt pozícióban voltak. Slobodan Milošević, Franjo Tuđman na és Alija Izetbegović már nincsenek az élők sorában, ellenben tanítványaik, fiaik (Alija esetében vér szerint, hiszen fia Bakir a bosnyákok egyik vezetője) itt vannak. Hatalmon, döntéshelyzetben és a tanítómesterek tanait viszik tovább. Munkanélküliség van? Szegénység? Nincs termelés? Csökkenteni kell a béreket és a nyugdíjakat? Vonjuk el a nép figyelmét erről. Erre pedig két recept létezik: minél sűrűbben választást kell tartani, illetve a másik (két) nép ellen kell hergelni az embereket. Lehet csetnikezni, usztasázni, vukovározni, srebrenicázni, menekültezni, visszatérőzni, határkijelölésről beszélni.

Azt, hogy az aktuális hatalmi struktúrák mennyire nem nőttek fel feladatukhoz talán a csoki ügy mutatja leginkább. Egy tábla csokiba belekapaszkodni és ebből nemzeti ügyet kreálni, a tehetetlenség és az emiatti populista figyelemelterelés egyik legillusztrisabb példája.

Na de, hogy ne legyen az Ördög olyan fekete, így karácsony előtt fejezzük ezt a jegyzetet egy reménykeltő boszniai történettel. Međuriječje faluban, amely elhelyezkedése folytán Szerbiával van körbekerítve és ahová nem jutnak el a politikusok uszító üzenetei, szerbek és bosnyákok összefogásával újították fel a helyi dzsámit. A munkában Priboj és Rudo lakosai segédkeznek, akik ezzel is megmutatják, milyen az igazi határon átívelő együttműködés.

A jegyzet a Családi Kör hetilap 2016. 12. 22-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.