Kiskamasz voltam, amikor megjelent a Guns N’ Roses Use Your Illusion című dupla albuma. Ennek külön kuriózuma volt, hogy 1991-ben a lengyel kalózkazetták idejét éltük, ezeket elsősorban a szabadkai ócskapiacon szereztünk be, és ez a kétrészes lemez ilyen kiadásban háromrészes volt. Most utánanéztem, a két lemez egyenként 75 perc körüli hosszúságú volt, de nyilván nem emiatt lett belőle Kelet-Európában háromrészes kiadvány, hiszen aki még magnózott, az tudja, 90 perces szalagok is léteztek. Valószínűleg a „kiadó” azért folyamodott ehhez a lépéshez, mert így 33,33 százalékkal több profitot szerezhetett. Mindenesetre kreatív volt, mert a harmadik kazettának saját borítója is volt, úgyhogy aki esetleg nem olvasott zenei lapokat az internet híján, simán gondolhatta, hogy egy tripla albumról van szó.

A lemez teli volt olyan dalokkal, amelyek ma már a rockzenei örökség részei, közülük a You Could Be Mine azért emelkedett ki, mert a Terminátor második részének a betétdala volt. Azért meséltem el ezt a kis nosztalgiasztorit, hogy elmondhassam, akkor azt gondoltam, gondoltuk, hogy most van a csúcson a Guns, világ körüli turné, szétvert hotelszobák, hajnalig tartó bulik, pia, drogok, csajok, egyszóval minden olyasmi, amit egy vajdasági 14 éves el se tud képzelni.

Nemrégiben jelent meg Duff McKagan, a régi Guns egyik alapítója, oszlopos tagja It’s so easy…és egyéb hazugságok című könyve, amelyben részletesen elmeséli a zenekar történetét is, amiből a többi között a fentiekről is kiderül, hogy téveszmék. A zenekar megalakulása idején, 1985 környékén a tagok gyakorlatilag a legmélyebb szegénységben éltek, lepukkant, csótányokkal teli szobákban éltek, Los Angeles utcáin bandák garázdálkodtak, sokszor az ablakuk alatt, és igen gyakran ennivalóra se volt pénzük. Az együttes az Appetite for Destruction című debütáló album berobbanása után a világhír kellős közepén találja magát, egy csapásra a nélkülöző kölykökből dúsgazdag rocksztárok lesznek, és elkezdődik a bomlás. Kit az alkoholizmus, kit a drogok ragadnak el, Axlből a megalománia tör elő, a menedzserek pedig a bőrt is le akarják nyúzni a milliókat termelő, jól menő biznisszé avanzsált bandából. A zenekaron belüli viszonyok hihetetlenül rövid idő alatt romlottak meg, olyannyira, hogy a Use Your Illusiont gyakorlatilag úgy vették fel, hogy nem is szóltak egymáshoz, külön-külön stúdióztak, a világ körüli turnét pedig botrányok kísérték, persze nem úgy, ahogy én akkoriban a zenei lapok cikkei alapján elképzeltem. Nem az volt, hogy a koncertek után az együttes tagjai közösen buliztak, és közben szállodaszobákat meg egyebeket vertek szét, hanem az történt, hogy Axl állandóan elkésett a koncertekről, néha órákat is, és több helyen is randalírozásba fajult a várakozás. Axlnek külön öltözője volt, ahová a többieket nem is engedték be a testőrök, a menedzserek pedig időközben a többiekkel aláírattak egy szerződést, mely szerint ha ők kiválnak, az énekesnek kizárólagos joga lesz a zenekar nevének használatára. Tehát abban az időszakban, amelyet én a banda csúcskorszakának képzeltem, az együttes már nem is működött, majd később egyesével kiszálltak belőle.

Persze ez csak egy kis része annak, amit Duff megírt, emellett rengeteg érdekesség is kiderül, így például az, hogy a Simpson család című rajzfilmsorozatban szereplő sört a basszusgitárosról nevezték el, ugyanis a korai nyolcvanas években olyan nagy sörivó hírében állt, hogy ez a rajzfilm producereihez is eljutott. De sokkal inkább egy tanulságokkal teli, őszinte történetet mesél el Duff arról, mit tesz az emberrel a hirtelen nyakába szakadó siker, a pénz és a csillogás, hogyan teszi tönkre az emberi kapcsolatokat, és hogy mennyire kegyetlen és gátlástalan is a rock’n’ roll kívülről fényesnek és álomszerűnek tűnő világa.

Duff a lepukkadt szobából a világ legdrágább szállodáin keresztül eljutott a drogelvonóig, majd teljesen új életet kellett kezdenie, mert az egészsége teljesen tönkrement.

A régi tagok részben újra összeálltak néhány hónappal ezelőtt. A Guns mostani turnéján átlagosan 5 és fél millió dollárt hoz egy-egy fellépés. Csak a jegyárakból. A gépezet újra működik, a régi együttzenélés öröme már nyilván soha nem hozható vissza. Akit meg érdekel az egész sztori, az szerezze be a könyvet.