Csontos, Kontra, Pósa – avagy: Találkozás az élő irodalommal (VIDEÓVAL) Hármas könyvbemutató a Magyar Írószövetségben

„Minden író életében fontos, sorsdöntő állomás a róla készült összegző ismertetés, életműelemzés, azaz: monográfia megjelenése” – fogalmazott Pósa Zoltán író, költő. S hogy mennyire igaza volt, mi sem igazolja jobban, mint az ilyen jellegű kiadványok krónikus hiánya a magyar irodalomban. Hiszen nagy klasszikusainkról rendszeresen jelennek meg életrajzok, monográfiák, tanulmányok, amelyeket gimnazisták, egyetemisták akár tankönyvként is forgathatnak, de a kortársak valahogy mindig egyfajta titokzatos homályban maradnak. Pedig éppen őket lenne a legkönnyebb megismerni, hiszen itt járnak közöttünk, sőt, ha arra gondolunk, hogy hány és hány szerzőnek szerveznek dedikálást például az Ünnepi Könyvhéten, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy éppen ők azok, akik keresik a kapcsolatot a közönséggel, a publikummal – az olvasóval.

Hiánypótlónak is tekinthetjük tehát, hogy új monográfiasorozattal jelentkezett a budapesti Coldwell Kiadó. Az Élő irodalom című ciklusban kortárs írókat, költőket mutatnak be. A sorozat első három kötetét – amelyben Csontos János, Kontra Ferenc és Pósa Zoltán életművével, életútjával ismerkedhetnek meg az olvasók és tisztelők – egyszerre mutatták be Budapesten, csütörtökön, december 1-én a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. A rendezvényen, sajnos, nem tudott jelen lenni a Vajdaságban élő Kontra Ferenc, sem a róla készült monográfia Hollandiában élő szerzője, Huszka Árpád, ezért ezt a kötetet Vitéz Ferenc méltatta. A könyvbemutatón részt vett rajta kívül Csontos János, Gáspár Ferenc és Pósa Zoltán. A szerzők műveiből részleteket adott elő Erdélyi György, Lázár Balázs és Tallián Mariann.

„Olyan beérkezett, minden vitán felül értékes életművel rendelkező írókról látnak napvilágot monográfiák, akiket minden modernségük, avantgárdhoz húzó hajlamuk mellett konzervatív, keresztény értékrend jellemez” – olvashatjuk a kiadó ajánlójában. Ha azonban egymás mellé rakjuk a három életmű szerteágazó köteteit, úgy tűnhet, túlzottan leegyszerűsítő egy ilyen meghatározás, hiszen a három alkotó munkássága nemcsak ezerfelé, ezerféle irányban ágazik széjjel, de ugyancsak ezerfelől megközelíthető. Tehát minden leegyszerűsítéssel csak a saját befogadói szabadságunkat kötjük meg, korlátozzuk az élményt, amit regényeik, verseik jelenthetnek számunkra. Márpedig, ha irodalomról beszélünk, épp ez utóbbinak a jelentősége az, ami egyértelműen elvitathatatlan. Szóval, felesleges okoskodás helyett, csak annyit szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani, hogy sokkal szélesebb, tágabb megközelítésben is érdemes a megnevezett alkotók műveihez nyúlni, az egyszerűsítésből, mondhatni a profanizálásból eredő kötöttségek nélkül is, hiszen – habár itt-ott vannak más találkozási pontjaik is – mindenképpen azonosak abban, hogy kiforrott, az alkotói szabadságuk mellett elkötelezett szerzőket mutat be a Coldwell Kiadó új sorozatának első három darabja.

Vajdasági szempontból nézve – a többiek érdemeit sem elvitatva – számunkra a legizgalmasabb most a Kontra Ferenc írói munkásságát bemutató monográfia, az Eindhovenben élő Huszka Árpád munkája, amelynek korábbi kiadása a szabadkai Életjelnél látott napvilágot. Mint a kiadó is hangsúlyozza, a monográfus művében igyekszik feltárni az életmű és az életút közötti kapcsolatait, ami természetesen nem kötelezően esik egybe, és még csak nem is kötelezően van kölcsönhatásban egymással egy-egy író esetében; ilyen tekintetben sok mindent meghatároz a szerző választott műfaja, az alkotói attitűd, de tulajdonképpen már maga a munkamódszere, írói eszköztára is. „Ahogy Pósa Zoltán és Csontos János, úgy Kontra Ferenc is igazi határsértő” – nyilatkozta még a hármas könyvbemutató előtt Gáspár Ferenc, de ő abban az értelemben beszélt erről, hogy Kontra versei is, prózái is rendhagyóak és formabontóak. „Élet és halál alapkérdései ugyanúgy foglalkoztatják, mint a magyarság mindennapi gondjai” – fogalmazott. Én ezt még egy másik vonatkozással, egy másfajta határátlépéssel is megtoldanám még: Kontra Ferenc a horvátországi Darázson született, de Vajdaságban, Újvidéken, illetve Topolyán él, dolgozik és alkot. Ide vezette az életútja. Én úgy nagy általánosságban nem szeretem a Délvidék meghatározással helyettesíteni, illetve szinonimaként kiváltani Vajdaságot, már csak azért sem, mert utóbbi, a történelmi Délvidék egy sokkal szélesebb fogalom, sokkal nagyobb területet fed, mint a mai Vajdaság, amely történelmi viszonylatban csak egy apró kis szeletkéje az egykor Délvidéknek nevezett területnek. Kontra életútjának határátlépései azonban az ő esetében igazolják ennek a meghatározásnak a használatát, hiszen a „horvátországi magyar író”, „a vajdasági magyar író” az ő munkásságának csak egy fölösleges megkötésekkel terhelt meghatározása lenne, nem is beszélve akkor még arról, hogy Magyarországon tanult, könyvei nagy része is az anyaországban jelenik meg. Tehát ha valaki, akkor bizony az ő esetében nagyon is indokolt a „délvidéki magyar író” meghatározás használata.

Még ha alapvetően – az anyakönyvi adatoktól eltekintve – ugyanúgy magyar író, mint a Coldwell Kiadó sorozatában bemutatott másik két pályatársa. Ez csak egy kis életrajzi sajátosság, amelyet Huszka Árpád is igyekezett párhuzamba állítani az életművel, amely határátlépéseiben ugyancsak követi a földrajzi rendszert, a fölrajzi meghatározottságot: a Drávaszögi keresztek című első kisregényétől, a Gyilkosság joghurt miatt hol itt, hol ott játszódó történetein át a Gimnazisták magyarországi környezetéig. És persze a különböző részletek kiragadását, kinagyítását még hosszan lehetne folytatni.

Az írószövetség Bajzai utcai székházában megtartott könyvbemutatót teljes egészében rögzítettük, s ennek vágatlan változatát most olvasóink is meghallgathatják. Ez egy diktafonnal felvett, a terem zörejeitől meg nem tisztított nyers hangfelvétel, ami a minőségén is érezhet (ezért elnézést kérünk!), mégis jól dokumentálja az irodalmi est hangulatát:

„Kortársként, a szerző (kontra Ferenc) állandó olvasójaként és kritikusaként meglepő és a fiatalság ábrándjából kijózanító élmény volt szembesülni Huszka Árpád monográfiájával, amelyben Kontra Ferenc műveiről szól az egy nemzedékkel fiatalabb olvasó szemszögéből. Meglepetés, hiszen szemem láttára alakult a méltatott szerző életműve, mégis más mutatott rá, hogy bizony elérkezett a részösszegzés ideje.

Ugyanakkor milyen jó tudni, hogy vannak, akik minden egyéb külső hatást (életkort, barátságot, restséget stb.) figyelmen kívül hagyva vállalnak föl lényegbevágón fontos föladatokat. Kontra Ferenc alkotói életművének egyetlen szövegen belüli megvilágítása ilyen fontos, és túlzás nélkül mondhatom, megkerülhetetlen vállalkozás.

Magasra tartom, hogy a monográfia szerzője nem időrendi sorrendben tárgyalja Kontra Ferenc műveit, hanem saját koncepciót állított föl, ami mentén közvetlenül és célratörő gondolatszövéssel fejti ki Kontra prózavilágának egyik, leginkább jellemző irányvonalát, azt, hogy a lírai költő alanyi világa az elbeszélések külső narrátorának elbeszéléseiben hogyan váltott át epikai hőssé: az elbeszélés főhősévé. Külön említésre méltónak tartom, hogy Huszka Árpád teljes életműben gondolkodott monográfiája megírása során, szem előtt tartotta Kontrának a gyermekirodalomra és a horvátországi magyar irodalomra reflektáló alkotásait, kezdve a meseadaptációktól az átfogó, monumentális irodalomtörténeti olvasókönyvéig.

A magyar, ezen belül a horvátországi és a vajdasági magyar irodalom egyik legfontosabb kortárs alkotójának életműve a számos, kisebb lélegzetű megközelítés után Huszka Árpád munkájában válik áttekinthetővé és értelmezhetővé, ezért fontos” – jegyezte fel a Kontra Ferencről készült monográfiához írt utószavában Fekete J. József.