Nehezen tud az ember eligazodni a Montenegróban, a választások napján történt eseményeken, mindenesetre, ha elegendő távolságból és más eseményekkel összefüggésben nézzük a dolgokat, akkor egy viszonylag egyértelmű kép rajzolódik ki. De nézzük miről is van szó.

Október 16-án, vasárnap Montenegróban parlamenti választások voltak, amellyel kapcsolatban sokan számítottak rá, hogy az ország immár örökös vezetőjének tekinthető Milo Đukanović és pártja vereséget szenvednek és ellenzékbe kényszerülnek. Aztán a választások napján bizarr hírek érkeztek Podgoricából, valamiféle húsztagú terrorcsoport elfogásáról, akik zavargásokra készültek, sőt a legmagasabb rangú állami vezetők elrablására is. Este kiderült, hogy egy 20 tagú csoportot tartóztattak le, amelynek élén nem egy ismeretlen útszéli haramia állt, hanem Bratislav Dikić, a szerbiai csendőrség nyugalmazott parancsnoka. Vagyis egy olyan személy, aki a szerb állam szolgálatában volt és így ment nyugdíjba emiatt pedig sokan mindjárt Belgrád és az ottani hatalom felé kezdtek mutogatni.

A történetről az derült ki, hogy a letartóztatott személyek bűnbandát hoztak létre és terrortámadásra készültek. Az volt a szándékuk, hogy automata fegyverekkel az esti órákban támadást követnek el állami intézmények ellen, illetve, elrabolnak magas rangú politikusokat, abban az esetben, ha az eddigi legnagyobb kormánypárt győzedelmeskedik ismét a választásokon.

A montenegrói ügyészség szerint a forgatókönyv a következő volt: Đukanovićék győzelme esetén fegyveresen támadtak volna rá azokra a polgárokra, akik a podgoricai parlament épülete előtt gyűltek össze megünnepelni a választási győzelmet, majd a kialakuló káoszban elfoglalták volna a parlament épületét és kikiáltották volna „bizonyos politikai pártok“ győzelmét. A csoport előző nap érkezett Montenegró területére, ahol magánautókkal közlekedtek és legalább három csoportra osztódtak szét, közölte még az ügyészség.

Az egész történetben az egyik legérdekesebb momentum az volt, hogy elmaradt az ilyenkor várható heves reakció. Végül is a hírek szerint puccsot kíséreltek meg Montenegró legális hatalma ellen. És éppen a reakció elmaradása volt az, ami miatt az egész történet gyanússá vált. Ez adott alapot azoknak a találgatásoknak, amelyek szerint az egész csak egy műbalhé volt, amit Miloék szerveztek azért, hogy ezzel is szerezzenek maguknak némi szavazatmennyiséget.

Az elméletek másik része természetesen Belgrádot, illetve Szerbiát jelöli meg szervezőként, de mivel a montenegrói vezetés se emlegette a hivatalos hatalmat, így egyéb kreatív megoldásokról olvashattunk. Holmi csetnik vezérekről, a Harmadik Szerbia nevű szervezetről és egyebekről.

Ráadásul hétfőn este a szerb biztonsági szolgálatok koordinációs irodájának ülését követően Aleksandar Vučić kormányfő közölte, hogy Belgrádban is letartóztattak néhány embert, akiket azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatban álltak a montenegrói történésekkel, illetve, hogy pénzt és egyenruhákat is elkoboztak. Elmondta, bizonyítékokkal rendelkeznek, miszerint bizonyos személyek napi szinten tájékoztattak más személyeket arról, hogyan kell majd fellépniük. Annyit tudtunk még meg a kormányfőtől, hogy ezeknél a személyeknél egyenruhákat és 125 ezer eurót találtak.
Az egész történetben a legfurcsább az, hogy ha a volt csendőrparancsnok által irányított csoport arra készült, hogy montenegrói rendőrségi egyenruhákba öltözve hajtják végre a tervezett akciót, akkor mit kerestek egyes letartóztatott személyeknél itt, Szerbiában ilyen egyenruhák? És még nyilván számos kérdés felmerül, mert a jelek szerint egyetlen érintett félnek sem áll érdekében a közvélemény pontos tájékoztatása.

Úgyhogy nem tudjuk és valószínűleg nem is fogjuk megtudni ki szervezhette az egész akciót, mert ahogyan már megszokhattuk, néhány nap után ez lekerül a napirendről, jönnek újabb témák, újabb botrányok és közben az sem kizárt, hogy például Dikić is csendben hazaballag.

A szöveg elején egyértelmű képről beszéltem, itt az ideje ezt részletezni. Köztudott, hiszen folyamatosan hallhatunk erről elsősorban a nacionalista szerb pártok, politikusok megnyilvánulásaiból, hogy Montenegró függetlenedése egy gaztett volt, mert ők igazából nem is különálló nép, hanem szerbek. És azt is tudjuk, hogy minden választási ciklusban komoly segítséget kapnak azok a montenegrói politikai opciók, amelyek szerb-irányultságúak, mert nyilván az őket támogató szerbiai erők arra számítanak, hogy egy ilyen kormány visszavezetné szegény eltévelyedett montenegrói népet természetes szövetségeseikhez, testvéreikhez és ismételten valamiféle államszövetségre léphetnének Szerbiával.

Ha pedig ehhez hozzávesszük Milorad Dodik politikai hazárdőrködését, akkor már kirajzolódik egy kép. Nem számít különösebben meglepőnek, hogy a néhány héttel ezelőtti boszniai szerb referendumot követően, amelyen egy ünnepnapról szavaztak a polgárok, Dodik elkezdte a függetlenséget célzó népszavazás emlegetését is. Egy ilyen népszavazás után pedig, ha arra sor kerülne és nagy valószínűséggel a függetlenségi opcióra szavazna a többség, a boszniai szerb entitás ugyan formálisan függetlenné válna, de szinte borítékolható, hogy akkor jöhetne a harmadik népszavazás, amelyen pedig a Szerbiával kötendő szövetségről nyilatkozhatnának az emberek.

És hát ezekből a mozaikokból áll össze a kép, amelynek az elnevezése lehetne: A szerb földek egyesítése. Kissé fantáziadús? Lehet. Nélkülözi a realitást? Nem. Megtörténhet? Igen.

A jegyzet a Családi Kör hetilap 2016. 10. 27-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.