Virágdíszbe borultak a temetők. A muzslyai is. A csöndes, napsütéses első novemberi napon őszirózsák, árvácskák és krizantémcsokrok színpompája ékesítette a sírokat. A virágok között égő mécsesek, és gyertyák, fényükben az emlékezés lángja lobogott.
A muzslyai temetőbe készült felvételek mellett álljon itt Juhász Gyula Consolatio című költeménye.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
