Miről is lesz szó Strasbourgban?

Deli Andor, VMSZ-es/fideszes európai parlamenti képviselő javaslatára az Európai Parlament hagyományos nemzeti kisebbségi, nemzeti közösségi és nyelvi ügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának (röviden: Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup) október 27-i ülésén bemutatják a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére hozott szerb cselekvési tervet.

A napirend szövege szerint az ülésen „a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetéről és a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos cselekvési terv megvalósításáról” lesz szó.

Az eseményre meghívták Ana Brnabić államigazgatási és közigazgatási miniszter asszonyt, Čedomir Backovićot, az igazságügyi miniszter helyettesét, a 23. csatlakozási fejezetről tárgyaló csoport vezetőjét, Nyilas Mihályt, a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárt, valamint Hajnal Jenőt, a Magyar

Nemzeti Tanács elnökét. (Természetesen ott lesz Deli Andor is.)

Ennek a három magyarnak jutott az a hálátlan szerep, hogy az akciótervet magasztalják, hogy elmondják, milyen jó az nekünk. Holott a magyar közösség érdekeinek nem felel meg, nem is fejezi azt ki. (El)várható-e egyáltalán ezektől a pártemberektől a tárgyilagos viszonyulás, a nemzeti kisebbségi jogokért való kiállás?

A meghívóban szerepel az az adat, amely szerint a magyarok „Szerbia lakosságában 3,5 százalékkal vesznek részt”, nem pedig az, hogy a Vajdaság Autonóm tartomány lakosságának a 13 százaléka magyar nemzetiségű. Ez már eleve téves képet ad az őshonos magyarok helyzetéről. Ki foglalkozik egy 3,5 százalékos lélekszámú kisebbséggel? Vagyis már a meghívó is azt sugallja, hogy Szerbia még ilyen kisszámú kisebbséginek is „önkormányzatot biztosít”!

A cselekvési tervet a Magyar Nemzeti Tanács – Hajnal Jenő irányításával – még csak napirendre sem volt hajlandó tűzni. Ez azt is jelenti, hogy a vajdasági magyarok szempontjából nem tekinthető hivatalos és támogatott dokumentumnak. Az MNT tehát, az alapvető feladatának nem tett eleget, amikor nem foglalt állást a cselekvési tervről. Kinek a nevében beszél majd Strasbourgban a trojka?

Hogyan lehetséges az, hogy a március 3-án elfogadott dokumentum három hónap alatt már 82 százalékban megvalósult, miközben a nemzeti kisebbségek helyzete egy jottányit sem javult?

A cselekvési program elfogadása óta éppen semmi nem történt a gyakorlati megvalósítás érdekében. A szerb kormány a választásokkal volt elfoglalva. Ana Brnabić miniszter is csak most ismerkedik a feladatokkal.

A cselekvési tervben – a figyelmeztetések ellenére – nem kaptak helyet a magyar közösség megoldatlan kérdései, mint amilyen például a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe, az arányos részvétel biztosítása a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten; az Adának, Zentának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez csatolásáról szóló, az asszimilációt ösztönző rendeletnek a megváltoztatása és a három községnek a természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetbe, az észak-bácskai körzetbe való visszatérése; a betelepítések leállítása és a lakosság etnikai összetétele megváltoztatása tilalmának betartása; a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatala és a nemzetiségiek arányos foglalkoztatásának biztosítása a tartományi és községi közigazgatási, valamint igazságügyi szervekben, közvállalatokban és hivatalokban, a magyar nyelv hivatalos használatának biztosítása ezekben a szervekben, továbbá egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala stb.

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény „módosítása vagy új törvény meghozatala” először 2014 második felében volt esedékes (az Alkotmánybíróság 576-os számú, 2014. január 16-i döntése értelmében), majd 2015. negyedik negyedévére, 2016 első negyedévére halasztották. A cselekvési terv most 2017 első negyedévére látja elő. Kétséges, hogy ekkor is sor került-e elfogadására.

Az új tartományi, szerb haladó párti hatalom (amelynek a VMSZ is része) az idén tovább csökkenti a nemzeti tanácsoknak juttatott pénzt.

Szerbia tehát nem teljesíti a vállalt nemzeti kisebbségügyi kötelezettségeket.

Jellemző, hogy az ülésre nem hívták meg a többi nemzeti tanács képviselőit. Így a Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) képviselőit sem.

Közismert, hogy a BNV az Aleksandar Vučić szerb kormányfőhöz intézett március 8-i levelében „erélyesen tiltakozott a Szerb Köztársaság kormányának azon döntése ellen, hogy nem teljes és nem legitim nemzeti kisebbségi akciótervet fogadott el a 2016. március

3-i ülésén”.

– A Bosnyák Nemzeti Tanács úgy tartja, hogy egy ilyen nemzeti kisebbségi akcióterv elfogadása veszélyezteti a Szerb Köztársaságban élő bosnyákok alapvető érdekeit, ami ékesen mutatja, hogy a szerb kormány és a többi állami szerv a bosnyákokkal szemben nyíltan intoleráns politikát folytat – olvasható a levélben, amelyet dr. Sulejman Ugljanin, a BNV elnöke írt alá.

A BNV követelte a Szerb Köztársaság kormányától, hogy utasítsa az akcióterv kidolgozásával megbízott munkacsoportot arra, hogy a nemzeti kisebbségi akciótervbe sorolja be a Bosnyák Nemzeti Tanács javaslatait és követeléseit, ami az MNT elnökének eszébe nem jutott.

Akkor miről is lesz szó Strasbourgban?

Újvidék, 2016. október 26.