A távvezérelt média arról igyekszik meggyőzni a hírfogyasztót, hogy nem az a valóság, amit lát, hanem amit ők sugallnak


A politikusok azért igénylik a médiában való megjelenést, hogy ott elmondhassák, keményen dolgoznak, eredményeket értek el, megszolgálták a választók bizalmát, nem utolsósorban pedig azt szeretnék elérni, hogy azok legközelebb ismét rájuk szavazzanak. Nincs is ezzel semmi gond, mindaddig, amíg a politikusi nyilatkozatok mögé nézhet az újságíró és megírhatja, hogy ezzel szemben mi is a valóság.

A vajdasági magyar közmédiában, vagyis az MNT alapítása alatt működő médiumok esetében ez jó ideje nincs így. Megkapjuk a rózsaszín szemüvegen keresztüli valóságot, steril, a realitástól jócskán elrugaszkodott formában, ezzel szemben háttérmagyarázat nincs, a tények hol megbújnak a sorok között, hol bele se kerülnek a beszámolókba. És ez a fajta irányított szerkesztéspolitika működőképes is lehet, amikor globális dolgokról, gazdaságpolitikáról, kormányhatározatokról van szó. El lehet mondani, hogy az ország gazdasági növekedése nem 2,5, hanem teljes 2,75 százalékos, hogy a foglalkoztatottság megint nőtt pár százalékkal, hogy képviselőnk kétszer is felszólalt a parlamentben és ezért megígérték neki, hogy a magyar önkormányzatokra sokkal jobban odafigyelnek.

Sorolhatnám még ezeket a propagandanyilatkozatokat a végtelenségig. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyek a köznépnél pozitívan csapódhatnak le, mert ebből annyit értelmeznek, hogy választott képviselőjük dolgozik, de hogy egészen pontosan és konkrétan mi is történik ennek következtében, miért jó az a félszázalékos GDP-növekedés, azt már kevesen értik, kevesen érzik.

Az utóbbi időben azonban a média pártvezérlése olyan szintre fokozódott, hogy már arról is igyekeznek meggyőzni az olvasót: nem az a valóság, amit a saját szemével lát, hanem az, amit ők megírnak, közölnek.

Ennek illusztris példája a kishegyesi romákról szóló híradás. A Magyar Szó október 7-én Építőanyag a betelepítetteknek címmel közölt tudósításában Marko Lazić, Kishegyes község polgármestere többek között elmondta, „az elmúlt időszakban ötven, Koszovó területéről származó roma család lett betelepítve Kishegyes községbe”. Ráadásul a szerző felveti a jogos kérdést is, miszerint „elgondolkodtató, hogy miért egy ilyen szegény községbe telepítettek be ötven olyan családot, akiknek többsége szociális segélyből él. Emellett a betelepítések a község etnikai összetételét is erőteljesen megváltoztatják, különös tekintettel az itteni magyarság tömeges elvándorlására. Ilyen körülmények mellett felvetődik a kérdés: a betelepítettek integrálása vagy a befogadók asszimilálása a cél?”

A válasz megérkezett a következő hétvégén. Amikor is a kishegyesi VMSZ közleményben igyekszik tisztázni a helyzetet és közlik, hogy szó sincs szervezett betelepítésről, egy másik írásban pedig maga a polgármester is elmondta, hogy a médiában tévesen szerepelt a betelepítés megfogalmazás.

Miután egyazon hatalmi többség emberei nyilatkoztak egyféleképpen, majd ugyanazt megcáfolva, az olvasók döntsék el, mi az igazság. A kishegyesiek nyilván saját szemükkel látják és a mindennapjaikban tapasztalják, mi is a valóság.

Hasonlóan érdekes példa a zentai fűtés ügye is, ami inkább az „amit nem írunk meg, az nem is úgy van” elvét követi. Október elején néhány napja már hideg volt, az iskolákban, óvodákban a gyerekek kabátban ültek, sőt, a Zentai Gimnáziumban, a Közgazdasági és Kereskedelmi Iskolában, valamint az Egészségügyi Középiskolában 30 perces órákat tartottak, amikor a Magyar Szó végre beszámolt a helyzetről. Ekkor elolvashattuk azt is, hogy „ha az október 15-e előtti két hétben a napi középhőmérséklet nem haladja meg a 12 fokot, a távfűtést meg kellene kezdeni.”

Tehát: annak ellenére, hogy az említett napilap napokig homokba dugta a fejét, netán a helyi hatalmi többséget kímélendő, a zentaiak a saját bőrükön érezték, hogy gond van a fűtéssel.

A harmadik idekívánkozó történet pedig már a Szabad Magyar Szóhoz kötődik. Induláskor, vasárnap jelent meg egy hosszabb írás ezen szöveg szerzőjének tollából (vagy billentyűzetéről) amely megemlíti, hogy a Szabadkát elkerülő Y-ágon annak ellenére sem történik semmi, hogy Kern Imre először áprilisra, majd a nyár végére ígérte a munkálatok kezdetét. A helyszínen fotókat is készítettünk, amelyekből látszik, hogy nincs semmiféle mozgolódás a tervezett építkezés helyén, sőt Facebook-oldalunk olvasói, akik arrafelé élnek és a saját szemüknek hisznek, meg is írták, hogy helyenként milyen állapotban van a 25 éve épülő út. Ezért volt érdekes a Magyar Szó keddi, október 25-i címoldala, ahol a központi anyag címe: „Épül az Y-ág”. A címoldali és a belső oldalon lévő fotón mondjuk, ugyanaz látható, mint a Szabad Magyar Szó cikkének illusztrációján, tehát a nagy semmi, ennek ellenére Kern Imre elmondja, hogy heteken belül jönnek a gépek és elkezdik a munkát.

Legyünk annyira nagyképűek és feltételezzük, hogy esetleg a mi problémafelvetésünk okozta ezt az odafigyelést. Mindenesetre, annyit elmondhatok, hogy a Szabad Magyar Szó továbbra is csak a saját szemének hisz és néhány hét múlva biztosan visszatérünk a témára és kimegyünk az Y-ághoz is.

Az emberekhez való viszonyulás szempontjából idekívánkozik a kishegyesi betelepítéssel kapcsolatban a helyi VMSZ-szervezet közleményéből ez az idézet:

A demagóg és félelemkeltő címválasztás és az ehhez mellékelt megtévesztő illusztráció pedig bőven elegendő, hogy az olvasó felháborodását elérje. Legfőképpen azért, mert számos olvasó a címnél nem is olvas tovább, sajnos még kevesebben keresik a leírt dolgok és a valóság közötti összefüggéseket.”

A Szabad Magyar Szó nem gondolja, hogy az olvasók ilyen korlátoltak lennének. Az olvasó, a vajdasági magyar ember nem hülye. Képes gondolkodni, összefüggéseket találni és a dolgok mögé nézni. A Szabad Magyar Szó pont ezért alakult és arra ösztönzi az olvasókat, hogy a saját szemüknek higgyenek.